Első ilyen iírásom, úgyhogy nem megkövezni! XD Várom a kommenteket, hogy milyen is lett az első... :D
Nagyváros… Los Angeles. Hatalmas épületek, tömegnyomor, kisebbségi érzés, pláza mámor és halomnyi híresség. Kábé ezzel jellemezhetném ezt a nyüzsgő várost. Régebben még sose gondoltam volna, hogy valaha is eljutok ide. Éltem a megszokott, szürke napjaimat Londonban arra várva talán az ölembe hullik a szerencse. Hál’Istennek meg is történt, méghozzá egy nyeremény játék jóvoltából, amit még a nagymamám játszott legalább 2 hónappal ezelőtt.
Az egész játék csupán annyiból állt, hogy meg kellett fejteni egy egyszerű rejtvényt, majd pedig kitölteni a kérdőívet, és postára adni. A nagyim eléggé feledékeny így elfelejtette megosztani velünk, hogy részvett ezen a játékon. A nyeremény levél viszont a szülői házba jött, így elsőnek a szüleim majd pedig én olvastam el a levelet, ami nem más volt, mint egy ösztöndíj Los Angelesbe, teljes ellátással, lakással.
Nem kellett sokat győzködnöm a szülőket, hisz már felnőtt nő vagyok és ez a nagy utazás egy hatalmas lépcsőfok a számomra. Hamar összepakoltam, telefonon megköszöntem öreg, de igazán kedves nagyimnak az ajándékot. Első utam pedig egyenesen a Heathrow reptérre vezetett.
Az egész játék csupán annyiból állt, hogy meg kellett fejteni egy egyszerű rejtvényt, majd pedig kitölteni a kérdőívet, és postára adni. A nagyim eléggé feledékeny így elfelejtette megosztani velünk, hogy részvett ezen a játékon. A nyeremény levél viszont a szülői házba jött, így elsőnek a szüleim majd pedig én olvastam el a levelet, ami nem más volt, mint egy ösztöndíj Los Angelesbe, teljes ellátással, lakással.
Nem kellett sokat győzködnöm a szülőket, hisz már felnőtt nő vagyok és ez a nagy utazás egy hatalmas lépcsőfok a számomra. Hamar összepakoltam, telefonon megköszöntem öreg, de igazán kedves nagyimnak az ajándékot. Első utam pedig egyenesen a Heathrow reptérre vezetett.
Kellemesen telt az út, semmi akadály vagy légörvény, ami miatt lezuhannánk így az álom is elnyomott. Alig fél óra múlva viszont az egyik sztyuárdesz szólalt meg a hangosbemondón, figyelmeztetve az utasokat, hogy hamarosan megérkezünk. Kinyújtóztattam karjaim, amik eléggé elgémberedtem az úton majd felálltam, de eléggé béna lehettem, ha máris beleütköztem a felettem lévő csomagtartóba. Szitkozódva kihúzódtam alóla, fejemet fogva így viszont valakinek nekimentem, háttal. Ez az én formám… mindent és mindenkit feldöntök. Azonnal megfordultam és neki kezdtem szokásos monológomhoz, amivel talán kibékíthetem azt a valakit, akiben kárt okoztam.
- Bocsánat! Nem akartam, csak eléggé szűk a hely meg…- de nem tudtam befejezni a mondatot, mivel az a valaki, akit állítólag majdnem fellöktem, vigyorgott. Nem, nem is vigyorgott inkább röhögött. Kérdőn néztem rá, majd karba tettem kezeim és úgy fókuszáltam tovább.
- Mi olyan vicces? – morogtam ránézve, és igazából csak akkor néztem meg jobban. Hát, hogy is mondjam… nem a rondábbik férfiak közül volt. Szép kékeszöld szemei csak úgy csillogtak a nevetéstől, amit még mindig nem tudott abbahagyni, majd lecsillapodva lassan beletúrt már egyébként is kócos, bronzos, világosbarna hajába, majd elmosolyodott így szép fogsora is megvillant.
- Bocs, csak eléggé vicces voltál, ahogy próbáltál mentegetőzni…- kuncogott fel és szépen ívelt ajkai ismét felkúsztak, ahogy elmosolyodott. – Nem akartalak megbántani… Robert vagyok. - nyújtotta felém kezét, amit én gondolkozás nélkül elfogadtam.
- Ray.- feleltem kissé zavartan, majd ismét magamhoz térve rövidke kábulatomból elfordultam és felnyúlva kipattintottam a csomagtartó zárját, majd kikapva csomagok letettem.
- Fiús név. – ismét felcsendült kellemes hangja, amitől kissé megszédültem, majd elkezdtem felfogtam a kimondott szavak súlyát.
- Anyám fiút várt. – feleltem cseppnyi éllel a hangomban, majd felé fordulva elhúztam szám. Kissé eltűnődtem arcán majd tekintetem csomagomra tévedt.
- Illik hozzád. Nem ismerlek annyira, de érzem, hogy ez a név pontosan illik a te természetedhez. – mosolyodott el és felém intve elköszönt majd kilépett a gépből, ami időközben megérkezett a kijelölt uticélhoz. Szemeimmel követtem mozdulatait, majd amint eltűnt a látókörömből egy sztyuárdesz megbökött és elkezdett kifelé tolni, azt motyogva, hogy ideje lenne leszállnom.
Felkapva vállamra táskám, leléptem a betonra, majd már csak azt vettem észre, hogy egy halomnyi ember között próbálom átverekedni magam a taxikhoz, kevés sikerrel.
Sikeresen bepréseltem magam az egyik szabad taxiba és magam után húztam táskám is, majd kutatni kezdtem benne a levél után, amire a hotel címe volt felírva. Miután megtaláltam odaadtam a sofőrnek és már indultunk is, magunk mögött hagyva a tömeget és azt a gyönyörű szemű és egyben jóképű férfit is. Elkezdődött az új életem, egy új városban, új emberek között egy ismeretlen környezetben.
- Bocsánat! Nem akartam, csak eléggé szűk a hely meg…- de nem tudtam befejezni a mondatot, mivel az a valaki, akit állítólag majdnem fellöktem, vigyorgott. Nem, nem is vigyorgott inkább röhögött. Kérdőn néztem rá, majd karba tettem kezeim és úgy fókuszáltam tovább.
- Mi olyan vicces? – morogtam ránézve, és igazából csak akkor néztem meg jobban. Hát, hogy is mondjam… nem a rondábbik férfiak közül volt. Szép kékeszöld szemei csak úgy csillogtak a nevetéstől, amit még mindig nem tudott abbahagyni, majd lecsillapodva lassan beletúrt már egyébként is kócos, bronzos, világosbarna hajába, majd elmosolyodott így szép fogsora is megvillant.
- Bocs, csak eléggé vicces voltál, ahogy próbáltál mentegetőzni…- kuncogott fel és szépen ívelt ajkai ismét felkúsztak, ahogy elmosolyodott. – Nem akartalak megbántani… Robert vagyok. - nyújtotta felém kezét, amit én gondolkozás nélkül elfogadtam.
- Ray.- feleltem kissé zavartan, majd ismét magamhoz térve rövidke kábulatomból elfordultam és felnyúlva kipattintottam a csomagtartó zárját, majd kikapva csomagok letettem.
- Fiús név. – ismét felcsendült kellemes hangja, amitől kissé megszédültem, majd elkezdtem felfogtam a kimondott szavak súlyát.
- Anyám fiút várt. – feleltem cseppnyi éllel a hangomban, majd felé fordulva elhúztam szám. Kissé eltűnődtem arcán majd tekintetem csomagomra tévedt.
- Illik hozzád. Nem ismerlek annyira, de érzem, hogy ez a név pontosan illik a te természetedhez. – mosolyodott el és felém intve elköszönt majd kilépett a gépből, ami időközben megérkezett a kijelölt uticélhoz. Szemeimmel követtem mozdulatait, majd amint eltűnt a látókörömből egy sztyuárdesz megbökött és elkezdett kifelé tolni, azt motyogva, hogy ideje lenne leszállnom.
Felkapva vállamra táskám, leléptem a betonra, majd már csak azt vettem észre, hogy egy halomnyi ember között próbálom átverekedni magam a taxikhoz, kevés sikerrel.
Sikeresen bepréseltem magam az egyik szabad taxiba és magam után húztam táskám is, majd kutatni kezdtem benne a levél után, amire a hotel címe volt felírva. Miután megtaláltam odaadtam a sofőrnek és már indultunk is, magunk mögött hagyva a tömeget és azt a gyönyörű szemű és egyben jóképű férfit is. Elkezdődött az új életem, egy új városban, új emberek között egy ismeretlen környezetben.
